Egyperces

Mikor vízbe merülsz semmit sem érzel. Tompa üresség taglózza testedet. A fejed felett összecsobbannak a hullámok. Te közülük valónak érzed magad. Úgy érzed megért téged és azt hiszed megtaláltad a legjobb barátod. Könnyen sodródsz az árral, mint valami könnyű faág. Sirályok kapdosnak bele a ficánkoló halakért és kacsák úsznak a felszínén. Elönt téged a békesség, nem érted honnan jön ez a nagy csend a belsődben, nem érted hirtelen miért ért meg ennyire a víz.

Nehéz leírni ezt az élményt. Átéled. Megtapasztalod. De mégsem a tiéd. A testeddel uralod. Legalábbis azt hiszed.Sosem gondoltad magad naivnak, és büszkén - de bután -, lemerülsz.

A víz csendes gyilkos. Rászállnak a madarak, halak ficánkolnak benne vidáman. Téged is befogad. Kiadod az energiáidat. Ő pedig készségesen elnyeli a vad, mégis nyugtató hullámaival.Valami belül megszólal benned - harsányan és élesen -, de a külvilág elnyomja. Próbálsz figyelni rá, de a víz megtiltja neked.

Készen állsz. Készen állsz, hogy teljesen beleolvadj, hogy megpróbáld mégis a magadévá tenni, uralni és legyőzni. Mintha Isten egy kis darabja lenne. Nem lélegzik, a gravitáció ellenáll neki.Az emberek le akarják rombolni, amit nekünk épített. Nem értjük meg miért adott nekünk saját őrangyalt.

Te benne vagy. Nézed ezt a végtelen kékséget, ami nem akarja, hogy vége legyen. Már nem érzed a kagylós iszapot a lábad alatt. Márcsak a kapkodó levegőt kívánod a barátodnak.Csendes pánikroham fut át a gerinced mentén amit megnyugodás követ.

És végül fájdalmasan rádöbbensz. Becsapott. Magába szippantott. A végén pedig te magad is rájössz, hogy magába fullasztott egyetlen, erős ölelésével. 

Ijedten pillantod meg a saját, élettelenül kék testedet, ahogy az ár tovább ragadja magával. Magáévá tett. Könnyeid márcsak Ő látja.